2011.01.26. Vác. Immáron második napja egy macsek sírása zengi be a környéket. Nem nagyon látni, inkább csak hallani.

2011.01.27.  Vác. Megérkezek a munkahelyre, az ajtóba egy kis fekete gombócot látok. A macsek. Meg sem moccan. Fel-fel néz, szinte látszik a boldogság a szemében, bejutott a melegbe. Bal szeme begyulladva. Első cigiszünet 10kor. Macsek még mindig ugyanott, emberek ki be járkálnak, most már bebugyolálva egy pulcsiba, alig látszik ki a feje. Délben, megint cigiszünet, körbekérdeztem mindenkit, nincs e valakinek valami kajája a macsek számára. Kapott is egy kis májkrémet. A kis fekete gombócot mintha kilőtték volna a pulcsiból mikor megérezte a májkrém illatát. Felfalta, még az orra is tiszta májkrémes volt. Felfedező útra indult. Erre arra császkált. A főnök szereti az állatokat, de mondta a macskának mennie kell. Ekkor elhatároztam, ez a macsek nem fog kikerülni az utcára újra. Hazafele magamhoz vettem, vittem is a dokihoz. Kapott szemcseppet, és féreghajtót.

2011.01.28. Budapest. Macsek az egész éjszakát szüntelenül átaludta. Reggeli nagy étvággyal falta fel a konzerves "cicahusit". Ő most már az én cicám. A legkisebb érintésem dorombolással jutalmazza. Az éjjel -13 °C volt odakint. Örülök, hogy megmenekült.

Azóta eltelt majd egy hónap, éjjelente velem alszik. Jó az étvágya, túl van az első oltáson, nagyon játékos. A tengerimalacomat nem bántja. Az első három nap gyakorlatilag csak aludt, regenerálódott, így a neve Szundi lett. Ja, kisfiú. 5hónaposra saccolja a doki a korát. Szobatiszta az első perctől. Szeretem. Ő is engem.

Rég nem írtam ugye? Nem is akartam... Kedvem sem volt...

Utolsó bejegyzésem óta eltelt pár hónap, történt pár dolog, sok minden változott!
Gondoltad volna, hogy az utolsó bejegyzésben említett "vágyakozás", boldogságba torkolló szerelemmé kovácsolódott? Gondoltad volna, hogy a boldogságnak azóta keserű vége lett? Legalább a másik fél újra a régi kapcsolatában lehet, amiből úgy menekült.. Sőt gratulálok az eljegyzéshez. Egy apró részletet elfelejtett figyelembe venni a bájos kékszemű. Gyakorlatilag tönkrebaszta az életem, ezzel az aprócska húzásával. Mindegy is, igaz? :)

Az ember ez önző állatfaj, és mi a kutyák orrát nyomjuk a kakijukba a szobatisztaságra szoktatás közben... Jesszusom pár embernek szarba nyomva lenne most a feje...

Szóval újra a magány masszíroz álomba esténként, de megszoktam. Legalább nekem nem kell egy életen át a lelkiismeretemmel küzdenem. Más is történt velem, új munkahely, új pozíció. Már nem fótig autókázok reggelente, hanem vácig. Ezután Eger jön? :)) Jól érzem magam kellemes a csapat, egy barátomat sikerült odacsábítanom a fóti melóhelyről. Gyorsan telnek a hetek, de hosszúak a napok. Kihívások! Elismerések! Természetesen itt sem rózsaillatú a lócitrom.

Becsüld meg azt aki megérdemli.
 

Hello blogolvasóm, ha még egyátalán létezel... olyan rég nem írtam. Jaj, hát kérem, annyi minden történik. Hol.... hol is kezdjem?

Végre elkezdődött annak a projektnek a gyártása, amit már hónapok óta nyüstölök, egyeztetek, pontosítok: Adidas promóciós kampány dekorációs elemeinek gyártása. Nem kis projektről beszélünk, kellemes pénz, sok sok munka. Nekem persze csak a vele eltöltött munkámból (túlórából) jön majd pénz, annak ellenére, hogy gyakorlatilag A-tól Z-ig én nyertem el az egészet, az árajánlatommal. Mindegy-mindegy. Én tudom, hogy ügyes vagyok ;). Szóval elkezdődött a gyártás. A múlt héten majdnem mindennap éjjel 2ig dolgozás. Azt hiszem rég merültem ki ennyire. Innentől pedig nincs megállás, folyamatosan csurdogál a projekt. Kellett? Kellett hát. :)

Természetesen, ahogy beindul az ereszdelahajam tömegében vonzza be az ilyen "azonnal, tegnapra kéne" melókat, amik ilyenkor a hátam közepére sem hiányoznak. Ehhez hozzácsapva egy "laza" construma kiállítás standjainak dekorációinak gyártása. Meleg-meleg. Kell? Kell hát.

Addig dolgozzon az ember amíg fiatal és bírja, nem igaz? Bár Nyunyókám emiatt "idegen" kézből kapta több napon át a vacsit. Bevallom, holnap reggel már nem fog uborkát kapni, mert elfogyott. De az egész hűtő úgy üres ahogy van. Nemsokára fizetééés :D.

Óh Te kékszemű ;). Fűszer a mindennapokra, beletolom a maradék kis energiám is a magánéletem alakításába. Több kevesebb sikerrel ugye :). Had idézzek:
"nem egyszerű boldognak lenni". Igaz-igaz. Dehát... nem úgy ismerem magam mint aki csak úgy hip-hop félreugrik az első akadálynál. Mondaná biztos bölcsen a legolcsóbb közhelyet a főnököm: az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket. Van az amikor nem nekem kell leküzdenem az akadályt, ahhoz, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. Ilyenkor van: várás, kitartás. Ha van cél ez megy. Van cél?

Beletolattam egy kocsiba :( letört egy kis darab a jobb hátsó lámpámból...

Késő van, úgy értem haza, hogy fáj a fejem. Ez a legrosszabb így este. Muszáj leszek bevenni valamit, mert így nem fogok tudni könnyen elaludni.

Tavasz-tavasz!! Megvoltak az idei első telkezések. Hirtelen örömömben autómosással üdvözöltem csicsergő madarakat. Ki fogok oda költözni ha jön a jobb idő. Pont félúton a munkahelyhez... tökéletes. Megnyugtat. Nagy átalakítások lesznek odakinn. Nagyok!

Hamár tavasz, az erkélyemnek is újra életet adtam. Két szép nagy tuja, (a tavalyi 6 kicsiből egy élte túl...) meghát muskátlik, még picik és gyöngék. Még!

Igazándiból éhes is vagyok.

Mignon névvel rendelkező szórakozó hely adott otthont szombaton Ati barátom születésnapi bulijának. Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm a meghívást! Kicsit Drága, kicsit pláza emberek mindenfelé, kicsit hangos zene, kicsit füst. Kurvajó társaság. Csinos lányok mindenfelé.

Úgy le vagyok maradva a barátokközttel :DD.

Egészségetekre. Rügyezzetek Ti is. Ennyit tudtam adni most.

Yonderboi - All we go to hell

Szóval ne halassz el semmi rosszat és ne kérj bocsánatot senkitől semmiért, hisz úgy is mindegy! ;)

A klippről: Yonderboi - All we go to hell című számra készült amatőr videoklipp amely 24 óra alatt készült el a szolnoki CinemArt filmfesztiválra.

Csinády Rita
Nagy Sándor
Kovács Lajos
Rákosi Gergely

Ahogy említettem végre külföldi munka csöppent a pohárba. Teljes dekorációs munka egy 800 négyzetméteres standon. A dolog pikantériája, hogy az iszonyatos mennyiségű dekorációs anyag (amit Indiából hozattak) három nappal a kiállítás megnyitása előtt érkezett. Óh je. Szóval:

Nyomás Berlin saját autóval. Gondoltam nem árt, ha az amúgy is esedékes kötelező olaj és szűrőcseréket előrébb hozom, így indulás előtt két nappal március 4-én elgurultam szervízbe. Minden hibátlan, nekivághatok az útnak. Még a szerelőnél vagyok, mikor csörög a telefon. Főnök asszony hívott, hogy bevállalt a 800 nm mellé egy kisebb standnak nem csak a dekorálását hanem a dekorációs anyag legyártását is. Há-hááá így hip-hop indulás előtt, még összefosunk egy 50 nm-nyi öntapadós fóliát amihez még nincs nyomdai anyag, jeeeeeee.

Indulás előtti napon dél környékén meg is érkezik a grafika, méretkorrekciók és a szegmentálások után úgy délután egy és kettő óra körül bele is vágtam a nyomtatásba. Másnap indulás kora reggel, szóval szerettem volna kipihenni magam, Berlin az még is csak 900 km. Este nyolcig nyomtattam hazaérésem után volt még mit összepakolgatni, vasalni, készülődni. Természetesen az útra sok tanácsot kaptunk, mit-merre-hol-hogy, ahány ember annyi variáció, a lényeg: "megtankó'sz utolsó magyar kútnál, át végig a szlovákokon és a cseheken, oszt mán csak a németeknél kell, kibírja azt egy tank benzin". Okééé :).

Kevés alvás után, hajnal ötkor ébresztő, nyomás kollégámért Dunakeszire, be a "központba" Fótra, szerszámokat és minden egyebet összekészítettünk, nyolckor sikerült folyamatos dudanyomással kihajtani a cég kapuján, amolyan Dávidosan, búcsúzkodás megvolt, pápuszizsepilengetés. A "grafikusok" útnak indultak. Nyárigumival.

Hibátlan volt az út tulajdonképpen, menetközben egy kis havazás, de sehol nem maradt meg, így hát a parázástól eltekintve nem volt gond. Azt leszámítva, hogy a németek határán úgy hajtottunk be, hogy a benzin már csak éppenhogy. De, jaj, hát a németeket ismerjük, precízek, 50km-enként szokott kút lenni. Csak erre fele épp nem volt. Drezdánál 3 kút volt egymás mellett a városban, a felüljáróról láttuk, csak hát egyik sem volt kijelezve a pályán. Nem baj, remegés. "Bázmeg-bázmeg hol egy k*rva kút?!?!". Ki is gyulladt a kis lámpa. Nó benzin, hamarosan gáz lesz. Aztán jött a kút úgy 100km-re a határtól. Telitank: 1,5 L maradt. Egy biztos, nem lett volna sokra elég. :) Innentől nyugalom a német autópályán cikinek számító 100km/h tempóról átváltottam gyorsan 160km/h, ha már van mit ennie annak a kocsinak. Amúgy egész jól fogyasztott, 6,4L/100km.

Kiértünk, a szállás kellemes környéken, picike szoba, picike fürdő-wc kombinációval, de így ketten elfértünk (a négyágyas szobában). Reggel irány a kiállításra, a többiek már lassan egy hete dolgoztak a megépítésen akkor már. Grafika sehol, besegítettünk pakolni illetve amiben tudtunk. Délután/este megérkezett a grafika. Innentől beszéljenek a képek majd, kegyetlen mennyiség, extra sz*pás. 50cm magas képekből egy futópályányi (400m). A nagy emeletes építmény két oldalán 2db 4méter széles és 2,5méter magas kép, . A felsőket álványról raktuk fel (két darabból vízszintesen illesztve, ez külön "jó"), remegtek a lábaim az elején. Túléltük. Illetve a nagy falakon lévő méretes képek. Aztán másnap megint, megállás nélkül, harmadnap szintén. Közben ugye a főnök által bevállalt kis standnak is a grafikázása... Volt ám izomláz és gyors de kevés alvás. Nyitás előtti utolsó nap, este 11ig húztuk az igát(a többi nap sem értük haza korábban este 9nél). Kész lett munka. Szép lett. Ezt a standot még egyszer felépítjük-grafikázzuk Londonban. Huhúúú :)

Amúgy ez egy turisztikai indítattatású kiállítás az egész csarnok Indiáról szólt, az általunk megépített giga stand egy közösségi stand volt, majd 100 leválasztott boksszal (lásd képeken) amelyekben mind-mind más indiai utazásiroda képviselte magát. Hazaút gondtalan, utolsó németkútnál telitank és a biztonság kedvéért Szlovákiában megálltunk tankolni.

Íme a képek (elsőként a kis stand, utána pedig a nagy közösségi):

Miért ilyen kurva nehéz ez az egész, mi?
Végre egy kicsit elhúzhatok külföldre.
Fájdalom. Sértettség. Ebben is első.
Kereshetek egy kis plussz pénzt.
Félig nem lehet szeretni!
Kis pénz>kis boldogság.
Lehet színlelni kellett volna.
Az egész március jó lesz!!
Akkor meg sem kottyanna.
Végre süt a nap :)
Megvárnálak, ha látnék szándékot, de ez így kevés.
Rügyezzél tavasz.

Indítsd el a fenti zenét és ha azt érzed tombolnál, és arrébb dobnál valamit,
akkor ne habozz.
 

Ez egy állat, de mekkora ;) , naaaaaggggggyon jóóóóóóól nyomja!!! :))

Nehézre sikeredett a múlthét, igen! igen! :) Szerdától tulajdonképpen megszűnt létezni minden a munkán kívül, elsőnek egy éjfél körüli távozás, majd egy hajnal 2, majd egy kis móka-kacagás-dekorálás a hungexpon, majd egy hárdkor hajnali 3 szombaton :)). Ez igen, hát vasárnap meg kell mondjam, olyan voltam, mint egy darab szar! :) Amilyen fájós lábbal feküdtem le, ugyanolyan fájós lábbal ébredtem.

De tényleg örülök, hogy végre van munka, és hogy fizikailag is elfáradhattam, nem utolsó sorban a túlóra is jól jön majd!

Tudom, hogy nincs bennem semmi különös. Az átlagemberek átlagéletét élem. Nem alkottam semmi emlékezetest, nevem hamarosan homályba vész,de boldog voltam és csak nevetek rajtatok,mert ti nagyok akartatok lenni.

Gulyás János

Gyönyörű ez a szám, és ügyes ez a fickó! Nice :)

Ha valakit megszeretsz, a szívedbe vésed..ha a szívedbe vésted onnan ki nem törlöd..ha nem tudod kitörölni az életed részévé válik..és gyökeret hajt egész valódba..és onnan nem törlődik..

Kedd este 18:15 körül vagyunk. Sajtburgert majszolok az autómban, félreállva a Szegedi úton (XIII. kerület), a Béke és a Szegedi kereszteződésénél. Várom egy barátom, aki beugrott a patikába.

Egy autó gumit csikorogtatva kanyarodik ki a Csata utcából (látom a tükörben), majd követem a szememmel, ahogy belehajt a kereszteződésbe, ahol már jóideje sárgára váltott a lámpa zöldről. Gyorsít, hogy átcsússzon, ekkor pirosra vált a lámpa, dudál. Egy kislány 4-5méter magasra repül a levegőbe. A lány barátja visszaugrott a kocsi elől, és még magafelé rántotta a lányt, aki 6-7 méterrel előrébb az aszfalton landol. Az autós megáll. A kocsi oldalán: Sürgősségi vérszállítás. Hát kurvasürgős lehetett.

10perc múlva kiérkezik a mentő, a Nyírő Gyula kórház 1 percre van a Béke tértől, a Honvéd kórház kb. 3 percre. Sebaj. Mialatt várjuk a mentőt, egy ember beszalad a téren lévő SZTK-ba segítséget kérni. Erre kijön a biztonsági őr. Köszönjük szépen.

Mint tanú, várom a rendőröket, egy két tanúval az oldalamon, és a fiúval akinek sikerült elugrani, akinek ekkorra már a szülei is megérkeztek. Fél óra elteltével már felhívtam a 107-et, hogy ugyanmár hol vannak a rendőrök, itt állunk egy ember mellett aki a pirosban áthajtva elütött egy lányt. "Azonnal ott lesznek!". Remek. Még 10 perc és megérkeztek a rendőrök is. Wow. Ez ám a sebesség. Aztán persze, ők nem vehetik fel a vallomásom, meg kell várni a helyszínelőt, még negyed óra.

Több mint egy óra múlva, fél 8 kor szálltam ki a rendőröautóból a vallomástétel befejeztével. Volt egy másik tanú is, aki már nem várta meg a helyszínelőket, így az ő adatait felvették, hogy majd kikérdezzék. Átfagyva beszálltam a kocsimba, és elvittem a barátomat Gyálra.

22:45-kor privát számról hívnak. Valami törzsőrmester. Szeretné meghallgatni mit láttam, visszakérdeztem, hogy mégegyszer? Erre elnézést kér: "Ja Ön az aki a helyszínen tanúskodott?" Hát igen, a másik srácot akarták felhívni aki nem bírta kivárni az érkezésüket. Ó hát fantasztikus ez a Magyarország, ugye? Pedig ketten voltunk csak tanuk, nem is volt nagy adminisztratív káosz.

Nem nagyon bírtam aznap este aludni. Úgy repült az égbe az a lány, mint egy bábu.

Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.

Honoré de Balzac

"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában..."

Hosszú volt ez a hét, ez a bejegyzés most az "élménybeszámoló" fajta lesz, bár olyan élménynek mondható nem történt. Minden a múlt hétvégével kezdődött: feltelepítettem a windows 7-et, vááááóóóóó. Jófajta én mondom, korrektek a parasztvakítós "fícsörök", összességében gyors, eddig teljesen rendben van!

Ugye a szuper hóesésről ne is beszéljünk, azt hiszem ez a 20-30 centi mindenki emlékében ott marad, kocsit kimenekítettem sikeresen, egész héten nyugodtan vezettem, vagy mondjuk úgy inkább, hogy óvatosan :)) meg is látszik az eredménye, sokkal kevesebbet fogyasztott! De ha felszárad valószínű nem fogom tudni tartani azt a vontatott ritmust! Na mindegy, majd ha öreg leszek ráérek lassan-finoman vezetni :P! Addig is rákkendroll!

A hétköznapok elkezdődtek, a hétfő szívfájdító. A munkahelyifeszültségek tárgyait nem tudnám már napokra bontani, az egész hét egy borzalom volt. Egy tőlem kétszer idősebb  nő ennyire ostoba legyen, azt sosem gondoltam volna, én azt gondoltam azért, hogy ahogy idősödik az ember, úgy talán bölcsebb is lesz, a tapasztaltság kiokítja, felnyitja a szemeit. Hát a fentemlített akkor egy különleges állat lehet, lehet az is hogy űrlény. Nem tudom, de kiborító. Végiggondoltam, lenne e valami amiért tisztelném, vagy felnéznék rá, de nincs! Se szakmailag,  se emberileg, sem a korára tekintettel, se sehogy, sőt nála még a "nő" iránti tiszteletem is elveszítette értékét, pedig azért jól lettem nevelve. Sajnálom a cégem, de őt is, valószínűleg fogalma sincs milyen szar a helyzet. Ezt onnan gondolom, hogy ilyenkor egy normális ember-cégtulajdonos már racionális döntéseket hozott volna. De itt uralkodik egy káoszteória, földhözragadottság. Nem kéne, hogy bosszantson míg megkapom a fizetésem, igaz? De bosszant. Mert jó ez a munka, olyan lehetőségek rejlenek a cégben, amit kevés cég mondhat magáénak, 40alkalmazottal. Szörnyű ez az egész. Na nem is taglalom tovább, hétvégén jó lenne azért másra összpontosítani, igaz? :)

Csütörtökön szépen berúgtam, nevetséges, milyen kis mennyiségtől bekábulok :)) elszoktam tőle, ezek már nem a gimis évek :)), de jól éreztem magam, sokat nevettem, és ez igen csak rámfért. Mostanában nem történnek velem kifejezetten jó dolgok. Ma viszont buli van :)), lehet kell majd megint innom egy kicsit :P, mondjuk nem erőszak a disznótor :)). Nyunyóka éhes már. 7körül szokott mindennap enni kapni.

Sajnos nincs klipp :(. Hallgassatok meg pár Netsky számot! Mindegyik előhoz valamilyen érzelmet, ritka, főleg d'n'b-ben. IMÁDOM!! :)

Soha ne hagyj el valakit, akibe szerelmes vagy, olyan miatt, aki tetszik, mert aki tetszik, majd elhagy valaki olyanért, akibe szerelmes.

A német költő, Rilke egy idõben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnője kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A kereszteződésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelőktől. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét előre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnője ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus  kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nő csodálkozva meg is kérdezte a költőt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költő.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költőre, nagy nehezen felkelt a földről, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erősen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Miből élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnő.
- A rózsából - válaszolta a költő.

Forrás

Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

Kid Cudi ft. Kanye West - Make Her Say

Tegnap este a takarómba bújva alszom el. Reggelre az Ő takarójába bújva ébredek.
Hazafelé a liftbe beszállva az ötöst nyomtam meg. Azt hiszem nagyon hiányzik! :'(