Pár éve egészen más elképzeléseim voltak arról, milyen kéne hogy legyen egy haverság, barátság, kapcsolat. Mit jelent az, hogy bajban lenni, mit jelenthet az, hogy bajban segítve lenni illetve segíteni. Mit jelenthet az, hogy valaki mellett lenni jóban rosszban. Akkor még nem volt komoly az életünk. A napi kötelességek nagyjából arra korlátozódtak , hogy el kellett menni az oskolába, és szinte már a lecke megírása sem számított a kötelességek közé, az szinte opció volt. Visszatekintve azokra az időkre, talán úgy gondolkodtam még, az az én legjobb cimborám akivel a legtöbb időt töltöm, akivel a legtöbb sört isszuk meg közösen.

A fent említett egyszerű élet miatt nem is volt igazán lehetőség mérlegelni, úgy volt jó ahogy volt. Fontos volt a népszerűség, imádtam, hogy ismernek, hogy szeretnek, de még azt is, hogy útálnak :). Az zavart ha valakinek nem volt véleménye rólam. Dehát azok az idők véget értek, és eltelt pár év.

Ez akkor ütött nagyon meg, mikor szilveszter környékén beszélgettem a szüleimmel, és kérdezte apám: "Emlékszel a tűzijátékra 2000-ben az Eiffel toronynál?" Atyavilág, hisz az már 10 éve volt... Belecsöppentem a nagyvilágba elég hamar, az én választásom volt. Lehetőség a maga kis varázsával, hátulütőjével. Tanulsz vagy dolgozol, dolgozol vagy tanulsz? Ájj de utáltam az efféle hezitációt.

Most itt vagyok írjuk ezt a gyönyörű 2010-et, és pontosan be tudom határolni, kik számítanak nekem és kikre számíthatok, illetve kiknek számítok. Hosszú napok gondolkodásai, merengései vezetnek rá arra, hogy rájöjjek: az, hogy ezzel tisztában vagyok, rengeteget számít. Már tudom, hogy nem feltétlen az együtt töltött idő "mennyisége" fejezi ki a barátság/kapcsolat minőségét, értékét.

Remek-remek akkor most boldognak kéne lennem?

Mi sem volna könnyebb ennél, ugye. Lakás-kocsi-meló-kaja-tisztaruha-pénz. Hát ez olyan szinten kevés ahhoz, hogy boldog lehessek, hogy hú. Voltál Te például (Kedves olvasó) olyan helyzetben, hogy tudod, hogy mi a boldogságod kulcsa? De tényleg, úgy konkrétan, megnevezhetően, megfoghatóan, megvalósíthatóan. Lehet. Lehet, hogy elsiklottál mellette, mert akkor még azt sem tudtad, hogy az érték? Tegyük fel, én tudom a boldogságom titkát. Na de ott van a bibi, amint a boldogságom titka nem egy darab papírfecni. Hanem egy érzelmekkel rendelkező emberi lény. Ott van a baj, ha az én boldogságom titkának nem én vagyok a boldogsága titka. Vagy még nem is tudja, hogy mi/ki lehetne az. Ilyenkor mi a teendő? Megvilágosítani nem tudod a másiknak, hogy igen én vagyok az... ha nekem évekbe tellett, hogy odáig juthassak, hogy kijelentsem: tudom mit szeretnék, ilyen konkrétan. Akkor a másik embernek is legalább ennyi kell. Akkor ki vár kire? :) Vár e egyátalán valaki valakire? Túl nagy a csavar az egész tudásfája körül, lehet, hogy például ebben az esetben jobb volna a tudatlanság.

Amíg nem tudom megfogalmazni mi "kell", addig az ugye nem is "kellhet".

Késő :) ehhez már nincs varázsradír.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.