Felhívnak (január 13.):

-Holnapra mi program?
-   Semmi!
-Akkor mostmár van.
-   Mégpedig?
-Megyünk színházba!
-   Micsinálsz?? :))
-Mondom! :)
-   Hát jó, és mi a címe a darabnak?
-Még nem tudom, majd holnap megmondom!
-   Oké :)) .

Nem is tudom mikor voltam utoljára színházban. Talán még általános iskolával! De felkeltette az érdeklődésem mindenesetre. Hazaértem a munkából, gyors borotválkozás -nézzünk ki valahogy, ugye-, elő a vonatozásnál használt fekete nadrág. Hát nagy levegőt vettem, hogy be tudjam gombolni :)). Fehér ing, cipő box. Hoppá kész a dzsentölmen :)). Közlekedés: káosz, de időben odaértünk. A Tivoliba mentünk (Nagymező u. 8.), a parkolástól féltem, de kiderült, hogy egy utcával odébb, van egy parkolóház -erről még írok-, amelyben 2órát ingyen parkolhatunk, ha színházba megyünk. Remek, megoldva.

Beültünk a terembe, fészkelődés, nyüzsgés, fiatalok, öregek, családok, párok, nők és lányok. Elkezdődött a darab (Eugene O'Neill: Utazás az éjszakában). Kíváncsi voltam. Hosszan kibontakozó, eléggé vontatott. Indulattal, érzelmekkel teli.

A szünetben úgy cigizgettünk, hogy kíváncsiak voltunk a folytatásra. Folytatásban mindenre fény derült, de semmi sem oldódott meg. A második óra után már gyomrom korgása zengte be a termet ;). Vegyes érzelmek a darab iránt. Örültem, hogy elmentünk. Valószínű lesz folytatása a dolognak.

Utána ettünk egy-egy gyros tálat...

Jaj de jó volt hazaérni, és kigombolni a nadrágom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.