Oceana - Cry cry

When she was a young girl, She used to play with me,
I was her best friend, We were inseparately,
We loved to ride our bikes, Playin’ hide and seek,
Sneaking all the night, Dancing in the street,
I look back at the time, Now i realise,
She loved to play with fire
I should have seen it in her eyes, I should have seen it in her eyes
Deep inside, you cry cry cry
Don’t let your hopes,die die die
Deep inside, you cry cry cry
Don’t let your hopes,die die die
Na,na,na,na,na,na,na, Na,na,na,na,na,na,na
She fell in love for the first time, He was older than her,
Then he made her do things, First she wouldn’t tell,
She left everything behind, Couldn’t find a place,
Running through the night, Loosing all her faith,
She throws away the pain, Turning off her lies,
But still he makes her see like everything’s alright
Like everything’s alright
Deep inside, you cry cry cry
Don’t let your hopes,die die die
Deep inside, you cry cry cry
Don’t let your hopes,die die die…

Ezer éve nem voltam semmilyen meccsen. El is felejtettem tombolni, üvölteni. Vaaagy még sem? :))

Reggel 7. Nagyon hideg, miliméteresre vágott hajam alatt "rejtőző" fejbőröm fázni kezdett. Vártam és vártam. Persze elaludt. De nem vagyunk késésben!! Hipp-hopp. -8 fok. Áááá, na siessünk arra a meccsre. 160-nál szép az élet! :P Egy órával a meccs kezdése előtt odaértünk, korrekt, végülis melegíteniük is kell.

"Csókolom, tessék mondani, valahol itt a közelbe van valami mekdonálc, vagy valami?"

"Errefelé ilyen nincsen! De van teszkó!"

Úhhh :P ott a helyünk, finomak a péksütik. Egy túrórudival ékesítettem a reggeli menüt, menjünk, már lassan kezdődik a meccs.

Tudtam jól, hogy a kézilabda agresszív játék. De ennyire?! :)) Ezek a fiatalok nagyon vehemensek, olyan sűrűn ölelgették-szorongatták egymást, mintha kötelező lett volna, a földön bírkózás, ha mesztelenül játszanának, talán a bőrt is lerángatnák egymásról! Durva, mondom én! Szülők szídják a bírót, a pár éve vett viseltes duda iszonyatosan üvölt, de még akkor is ha épp nincs miért dudálni. De a hangom erősebb....
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓBUUUUUUDAAAAAAAAA!!!!! - zengte be a termet a hangom, amelyet jó mély bunkó paraszt szurkolósra vettem, hogy még hatásosabb legyen. Izzik a hangulat. A kétpercek csak úgy repkednek, nem bírom követni, ki van ember -előnyben, -hátrányban.
A 21es játékos csak azért volt a csapatban, hogy romboljon. De azt komolyan csinálta!
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓBBUUUUUDAAAAAAA!!! - üvöltöm a meccs vége után egy perccel is, hisz "nyertünk"! -12 fok.

Hazafelé ugyanott már 200. Pedig nem siettünk sehová. Szebb mint 160-nál, az biztos! :))
 

Ajj, de jó volt olyat csinálni... behúzni a kéziféket, forgatni a kormányt. Egy másik világban éreztem magam egy-egy pillanatra! :)

De jól csúszott a feneke ;)

Pár éve egészen más elképzeléseim voltak arról, milyen kéne hogy legyen egy haverság, barátság, kapcsolat. Mit jelent az, hogy bajban lenni, mit jelenthet az, hogy bajban segítve lenni illetve segíteni. Mit jelenthet az, hogy valaki mellett lenni jóban rosszban. Akkor még nem volt komoly az életünk. A napi kötelességek nagyjából arra korlátozódtak , hogy el kellett menni az oskolába, és szinte már a lecke megírása sem számított a kötelességek közé, az szinte opció volt. Visszatekintve azokra az időkre, talán úgy gondolkodtam még, az az én legjobb cimborám akivel a legtöbb időt töltöm, akivel a legtöbb sört isszuk meg közösen.

A fent említett egyszerű élet miatt nem is volt igazán lehetőség mérlegelni, úgy volt jó ahogy volt. Fontos volt a népszerűség, imádtam, hogy ismernek, hogy szeretnek, de még azt is, hogy útálnak :). Az zavart ha valakinek nem volt véleménye rólam. Dehát azok az idők véget értek, és eltelt pár év.

Ez akkor ütött nagyon meg, mikor szilveszter környékén beszélgettem a szüleimmel, és kérdezte apám: "Emlékszel a tűzijátékra 2000-ben az Eiffel toronynál?" Atyavilág, hisz az már 10 éve volt... Belecsöppentem a nagyvilágba elég hamar, az én választásom volt. Lehetőség a maga kis varázsával, hátulütőjével. Tanulsz vagy dolgozol, dolgozol vagy tanulsz? Ájj de utáltam az efféle hezitációt.

Most itt vagyok írjuk ezt a gyönyörű 2010-et, és pontosan be tudom határolni, kik számítanak nekem és kikre számíthatok, illetve kiknek számítok. Hosszú napok gondolkodásai, merengései vezetnek rá arra, hogy rájöjjek: az, hogy ezzel tisztában vagyok, rengeteget számít. Már tudom, hogy nem feltétlen az együtt töltött idő "mennyisége" fejezi ki a barátság/kapcsolat minőségét, értékét.

Remek-remek akkor most boldognak kéne lennem?

Mi sem volna könnyebb ennél, ugye. Lakás-kocsi-meló-kaja-tisztaruha-pénz. Hát ez olyan szinten kevés ahhoz, hogy boldog lehessek, hogy hú. Voltál Te például (Kedves olvasó) olyan helyzetben, hogy tudod, hogy mi a boldogságod kulcsa? De tényleg, úgy konkrétan, megnevezhetően, megfoghatóan, megvalósíthatóan. Lehet. Lehet, hogy elsiklottál mellette, mert akkor még azt sem tudtad, hogy az érték? Tegyük fel, én tudom a boldogságom titkát. Na de ott van a bibi, amint a boldogságom titka nem egy darab papírfecni. Hanem egy érzelmekkel rendelkező emberi lény. Ott van a baj, ha az én boldogságom titkának nem én vagyok a boldogsága titka. Vagy még nem is tudja, hogy mi/ki lehetne az. Ilyenkor mi a teendő? Megvilágosítani nem tudod a másiknak, hogy igen én vagyok az... ha nekem évekbe tellett, hogy odáig juthassak, hogy kijelentsem: tudom mit szeretnék, ilyen konkrétan. Akkor a másik embernek is legalább ennyi kell. Akkor ki vár kire? :) Vár e egyátalán valaki valakire? Túl nagy a csavar az egész tudásfája körül, lehet, hogy például ebben az esetben jobb volna a tudatlanság.

Amíg nem tudom megfogalmazni mi "kell", addig az ugye nem is "kellhet".

Késő :) ehhez már nincs varázsradír.

Mi ez a "legrejtekesebb"?

Nem, nem én voltam ilyen kreatív :)). Egy kislány, Kata. Fél 7 évesen fogalmazódnak meg benne olyan érzelmek/gondolatok a szerelemről, melyből meríthetnének idősebbek-felnőttek is. Ha úgy érzed szerelmes vagy, ne hagyd, hogy elmúljon, és küzdjél érte amíg csak tudsz! Ki tudja érzed-e újra valaha is. Ja, hogy nem tudod mi az a szerelem? Azt nem kell tudni ugye, azt érezni odabenn. Kata tudja, hallgasd meg az én bugyuta szövegelésem helyett :), tudd meg honnan a "legrejtekesebb" szó. Elmosolyodni, pirulni, pityeregni ér! :)

 Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.

Jeanette Winterson

Vásároltam egy vízipipát. ;) Tegnap este fel is avattam görögdinnyés dohánnyal! :)

		Az arab világ egyik legrégebbi tradíciója a férfiak körében a vízipipázás. Ez a kikapcsolódást, relaxációt jelenti számukra, de alkalmanként tartalmasabbá teszik különféle társasjátékokkal is. Szinte minden keleti kávézóban van lehetőség vízipipázásra. Használata nem egyszerűen dohányzás, inkább szertartás, a dohányzás művészete. A nargile ( vízipipa ) használatakor a különleges gyümölcs ízesítésű dohány a pipa tetején lévő tölcsérben van elhelyezve. A dohány tetején faszén izzik. A keletkező füst a tartályban lévő vízen keresztül áramlik. A dohány aromája akár egy - másfél óráig is élvezhető. A szertartás után jóleső, ellazult érzés uralkodik az emberen. A vízipipázás a dohányzás legjobb alternatívája, mivel a vízen átáramló füst szinte teljesen mentes lesz a káros anyagoktól mire a tüdőbe jut. A nargile dohány nem tartalmaz kátrányt és nikotintartalma is alacsony. A vízipipa okozta tüdőrák kivételesen ritka.
Forrás: www.vizipipa.eu

Ilyen ködben még sosem vezettem. Maximum 20 méter látótávolság. Bevallom féltem! :)

Felhívnak (január 13.):

-Holnapra mi program?
-   Semmi!
-Akkor mostmár van.
-   Mégpedig?
-Megyünk színházba!
-   Micsinálsz?? :))
-Mondom! :)
-   Hát jó, és mi a címe a darabnak?
-Még nem tudom, majd holnap megmondom!
-   Oké :)) .

Nem is tudom mikor voltam utoljára színházban. Talán még általános iskolával! De felkeltette az érdeklődésem mindenesetre. Hazaértem a munkából, gyors borotválkozás -nézzünk ki valahogy, ugye-, elő a vonatozásnál használt fekete nadrág. Hát nagy levegőt vettem, hogy be tudjam gombolni :)). Fehér ing, cipő box. Hoppá kész a dzsentölmen :)). Közlekedés: káosz, de időben odaértünk. A Tivoliba mentünk (Nagymező u. 8.), a parkolástól féltem, de kiderült, hogy egy utcával odébb, van egy parkolóház -erről még írok-, amelyben 2órát ingyen parkolhatunk, ha színházba megyünk. Remek, megoldva.

Beültünk a terembe, fészkelődés, nyüzsgés, fiatalok, öregek, családok, párok, nők és lányok. Elkezdődött a darab (Eugene O'Neill: Utazás az éjszakában). Kíváncsi voltam. Hosszan kibontakozó, eléggé vontatott. Indulattal, érzelmekkel teli.

A szünetben úgy cigizgettünk, hogy kíváncsiak voltunk a folytatásra. Folytatásban mindenre fény derült, de semmi sem oldódott meg. A második óra után már gyomrom korgása zengte be a termet ;). Vegyes érzelmek a darab iránt. Örültem, hogy elmentünk. Valószínű lesz folytatása a dolognak.

Utána ettünk egy-egy gyros tálat...

Jaj de jó volt hazaérni, és kigombolni a nadrágom.

A cégnél valaki elkezdte tesztelni a pisszoár autómata öblítő-szenzor aktiválódási zónájának kijátszási lehetőségeit.

A mai nap kétszer is sikerült úgy belepisálni, hogy ne öblítsen. Ügyes!

"Voltál te már kiállításon??"

Felébredek, minden a szokásos ritmusban halad. Iszom a kávém, szívom a cigim. Fogom a telefont a kezemben, az időt nézem. Most kezd ébredezni.

A szemembe megy a füst… ez a kurva cigi…

Már biztos fel is kelt. Nehezen indul ez a nap. Nem bírom kiverni a fejemből… most biztos fogat mos. Menni kéne fürdeni. Nem akar többé rám gondolni. Jól indul a hét, jól indul az év.

Fáj…

A szerelem csak egy ócska trükk, amit a természet játszik velünk, hogy fennmaradjon a fajunk.

Maugham