Ezer éve nem voltam semmilyen meccsen. El is felejtettem tombolni, üvölteni. Vaaagy még sem? :))

Reggel 7. Nagyon hideg, miliméteresre vágott hajam alatt "rejtőző" fejbőröm fázni kezdett. Vártam és vártam. Persze elaludt. De nem vagyunk késésben!! Hipp-hopp. -8 fok. Áááá, na siessünk arra a meccsre. 160-nál szép az élet! :P Egy órával a meccs kezdése előtt odaértünk, korrekt, végülis melegíteniük is kell.

"Csókolom, tessék mondani, valahol itt a közelbe van valami mekdonálc, vagy valami?"

"Errefelé ilyen nincsen! De van teszkó!"

Úhhh :P ott a helyünk, finomak a péksütik. Egy túrórudival ékesítettem a reggeli menüt, menjünk, már lassan kezdődik a meccs.

Tudtam jól, hogy a kézilabda agresszív játék. De ennyire?! :)) Ezek a fiatalok nagyon vehemensek, olyan sűrűn ölelgették-szorongatták egymást, mintha kötelező lett volna, a földön bírkózás, ha mesztelenül játszanának, talán a bőrt is lerángatnák egymásról! Durva, mondom én! Szülők szídják a bírót, a pár éve vett viseltes duda iszonyatosan üvölt, de még akkor is ha épp nincs miért dudálni. De a hangom erősebb....
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓBUUUUUUDAAAAAAAAA!!!!! - zengte be a termet a hangom, amelyet jó mély bunkó paraszt szurkolósra vettem, hogy még hatásosabb legyen. Izzik a hangulat. A kétpercek csak úgy repkednek, nem bírom követni, ki van ember -előnyben, -hátrányban.
A 21es játékos csak azért volt a csapatban, hogy romboljon. De azt komolyan csinálta!
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓBBUUUUUDAAAAAAA!!! - üvöltöm a meccs vége után egy perccel is, hisz "nyertünk"! -12 fok.

Hazafelé ugyanott már 200. Pedig nem siettünk sehová. Szebb mint 160-nál, az biztos! :))
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.